A szobatisztaság fogalma: A gyermek akkor szobatiszta, ha vizelési, székelési inger jelentkezéskor nem vizel, székel be, hanem visszatartja mind addig, amíg vécét vagy a bilit eléri, ott önállóan leveszi a bugyiját és ráül a vécére, bilire. Tehát láthatjuk, hogy igen összetett feladat, amelyet a gyermek csak akkor tud elvégezni, ha pszichoszomatikusan éretté válik. Idegrendszere megérett a feladat végrehajtására. Nem nevezhető szobatisztának az a gyermek, akit fél óránként ültetünk bilire. Ez a passzív szobatisztaság. Természetesen a többszöri azonos időben való bilire tevés eredményeként kialakulhat a gyerekben egy természetes reflex (aminek eredményeként ilyenkor bilibe végzi a dolgát), de ezt még korántsem nevezhetjük tanulási folyamatnak, hisz távol áll a tudatos és akaratlagos szabályozástól. Továbbá ennek a látszateredményességnek a gyermekpszichológusok több kárt tulajdonítanak, mint amennyi hasznot, többek közt, egyesek szerint a túl korai szoktatás következményeként, ezek a gyerekek hajlamosabbak később a bepisilésre és bekakálásra. A kutatók azonosították azokat a szakaszokat, amelyeken egy kisgyermek keresztülmegy, amíg kialakul nála a húgyhólyag és a belek irányításának képessége:  Tudatosul, hogy nedves vagy piszkos a pelenkája vagy a ruhája – 15 hónapos kor körül - Felismeri, mikor pisil vagy kakil, megtanulja azokat a szavakat, amelyekkel ezt jelezheti nekünk 18 és 24 hónapos kor körül, egyeseknek még később - Előre szól, amikor mennie kell – két és fél – három éves kor körül -Irányítani tudja a húgyhólyagját, és tud „várni” egy kis ideig – három éves kor körül

Mikor kezdhetjük? A gyerekek 18 – 30 hónapos korukra egyre határozottabb jeleket mutatnak arra, hogy készek a szobatisztaság elsajátítására. Az a szülő, aki ez előtt a kor előtt kezdi el a „szoktatást” egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb eléri a célját, mint az, aki kivárja az erre alkalmas életkort A megfelelő időszak elérkezésére, több fontos jel is utal: 

- Legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája

 -Jól meghatározott időben kakil, és egyre inkább megnő testi én tudata, egyre jobban észleli is azt (a kakilás és pisilés folyamatát), -

 Zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék, -

 Érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is),

 - Szeretne pelenka helyett bugyit viselni, azaz akar szobatiszta lenni, 

-Képes egyszerű utasítások végrehajtására, 

- Kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye, 

- A „meg tudom csinálni” visszatérő szófordulatává válik, ami azt mutatja, hogy az önállósodás útjára lépett, 

-Fizikailag fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire, 

-Eléri az értelmi fejlettség azon szintjét, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle. ( Ameddig ez a képesség hiányzik, csupán „dresszúráról”, egy feltételes reflex kialakításáról beszélünk, és nem a szó valódi értelemben vett szoktatásról.)

 -Képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (ennek hiányában szintén csak feltételes reflexről beszélünk). 

A szobatisztaságra szoktatás Amint a felsorolt jelek nagy részét felfedezzük gyermekünk viselkedésében, a lehető legegyszerűbben, és legvilágosabban magyarázzuk el neki, mit is várunk el tőle. Természetesen ne várjunk csodát, ne számítsunk arra, hogy mondandónk elhangzása után végleg levehetjük a gyerekről a pelenkát A száraz és nedves napok váltakozása igencsak természetes a szoktatás időszakában. Ne keseredjünk el, ne szidjuk, ne büntessük a gyereket érte. Amikor előre szól, jelzi szükségletét, fejezzük ki elégedettségünket, de ez ne csapjon át ovációba. A szobatisztaság kialakulásának feltételei: Maga a gyermek akarjon szobatiszta lenni! Az egészségesen normálisan fejlődő gyermek bizonyos kortól olyan szeretne lenni, mint a felnőtt. Szeretne úgy és ott enni, úgy öltözni, úgy viselkedni és a szükségletét is úgy és ott elvégezni, mint a szeretett felnőtt. Ettől kezdve érett a szobatisztaságra. A gyereket tehát a társadalomba való beilleszkedés vágya készteti arra, hogy saját elhatározásából váljék szobatisztává. Mindehhez nagyon fontos a jó gyermek – felnőtt viszony.

 A szobatisztaság elérésének tehát fő feltétele, hogy a gyermek önálló elhatározása, az inger érzése és a lehetőségek mérlegelése alapján önállóan igyekezzék a szükségletét elvégezni. Ezt az elhatározást és a véghezvitelt a környezet megkönnyítheti, vagy éppen gátolhatja! Ösztönző körülmények: - a felnőtt elismerése - saját bili - Ő önti ki a bili tartalmát - hosszabb rövidebb időre leveszem a pelenkát - könnyebbé tesszük, ha nyárra időzítjük, amikor a picik bugyiban pelenka nélkül lehetnek, a megfázás veszélye nélkül. Szembesülhetnek a pisi, kaki „eredetével”, megtapasztalhatják milyen az, ha végig csorog a lábukon, így talán könnyebben felfogva a pelenka és a bugyi különbségét, azaz az akaratlagos szabályozás lényegét A szobatisztává válás útjai módjai: Szobatisztává válás a gyermek kezdeményezéséből. A felnőtt a kezdeményező, de a folyamat közben a kezdeményezést átadja a gyermeknek. A felnőtt mindvégig a kezdeményező, rendszeres, de nem mereven alkalmazott ültetésekkel. Merev szoktatási rendszer (kóros hosszú ültetés meghatározott időig, nem veszi figyelembe a gyermek akaratát, rombolja személyiségét)

Éjszakai szobatisztaság A legtöbb gyermek körülbelül három éves korára válik szobatisztává éjjel is. Jó, ha adunk néhány hónapot gyermekünknek, hogy megerősödjön benne mindaz, amit a napközbeni szobatisztaságról tanult. A lányoknak ez általában kicsivel korábban sikerül, mint a fiúknak, valamint a nyugodtabbaknak is az örökmozgókkal ellentétben. A megfelelő időszak elérkezésére utaló jelek: Egy ideje rendszeresen száraz a pelenkája reggel ébredéskor. 2 és 4 éves kor között jelentősen megnő a hólyag kapacitása, így a gyermek az éjszaka folyamán nem pisil. Éjszaka felébred, mert szeretne pisilni. Vannak gyerekek, akik észlelik, ha pisilniük kell, még akkor is, ha alszanak és pelenkát viselnek. Ha ez történik érdemes végképp elhagyni a pelenkát. Éjszaka leszedi magáról a pelenkát, és szívesebben lenne pelenka nélkül. A gyerekek legtöbbször tudják, mikor akarnak végképp búcsút inteni a pelenkának. Ha gyermekünk úgy érzi, készen áll erre és próbálkozni szeretne, ne akadályozzuk ebben. Amint észleljük ezeket, világosan fogalmazzuk meg újra, hogy mi az elvárásunk vele szemben, ez alkalommal az éjszakára vonatkoztatva. Természetesen ekkor sem büntetjük az esetleges baleseteket és együtt örülünk a gyerekekkel a száraz éjszakák után. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a szobatisztaság kialakulása során számíthatunk visszaesésekre például kistestvér születésekor, betegség esetén, ha a gyerek valamiért nyugtalan, vagy kimerült, ha nagy veszteség érte a családot, de akár pozitív stressz, izgalom, így például egy utazás, nagyobb ünnep is előidézheti. Természetesen ilyenkor sem szidjuk, büntetjük meg a gyereket, hanem megnyugtatjuk, hogy hamarosan újra lesz képes uralni záróizmait éjszaka is. Ilyen balesetek egészen hétéves korig elfogadottak, azonban ha öt éves kor körül, után még mindig gyakoriak, érdemes jobban odafigyelni rá, szakemberhez fordulni.

Van-e ideális életkor a beszoktatásra? Mit tegyünk, ha már 1 éves korban vagy előtte be kell szoktatnunk a kicsit? Mire számítsunk? Hogyan oldjuk meg a beszoktatást lelki törés nélkül?

Minden kisgyerek más korban érik meg a közösségre. Egy társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a gyermeke 1-1,5 éves korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni és az ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Míg vannak olyan visszahúzódóbb, “anyásabb” gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig (vagy akár még azon túl is) szívesebben vannak otthon, családi közegben. Sokat segíthet a kicsinek a beszoktatásban, ha rendszeresen viszed társaságba, gyerekek közé, hogy mire a bölcsődére/óvodára kerül a sor már ne okozzon neki újdonságot a társaság és a gyerekek viselkedése, ne ijesszék meg az új szabályok, hanem rugalmasan tudjon alkalmazkodni hozzájuk, így már csak az új helyzettel és az elválás nehézségeivel kell megküzdenie.

Sokszor erős az anyagi nyomás, hogy visszatérjünk a munkába és talán még úgy érezzük, nem érett meg a bölcsire a gyermekünk. Ilyenkor, ha a kicsi még nem érte el a 3 éves kort, és visszahúzódóbb, nehezebben alkalmazkodó természetű, érdemes megfontolni a családi felügyeletet, esetleg a babysittert, aki napközben vigyáz rá, ha pedig mégis közösségbe adjuk, mindenképpen kis létszámú, családias helyet keressünk a számára.

A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az 1 éves kor körüli vagy utáni beszoktatás sem, az azonban biztos, hogy ha a kicsi 1 éves kora alatt kell visszamenned dolgozni, jobb, ha egy családtag vagy babysitter vigyáz a kicsire, ellenkező esetben később számos viselkedési (pl. agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás) és tanulási probléma jelentkezhet. Egy éves kor felett azt találták a kutatók, hogy ha az anya szívesen megy vissza a munkahelyére, akkor a gyerekek is jól viselték a változást.

Hogyan szoktassuk be a kicsit?

A legjobb, ha lépésenként kerül erre sor. Mindenképpen egyeztessetek a bölcsődével/óvodával, ők hogyan szokták, de a legjobb a kicsinek az, ha először 1-2 napig csak együtt mentek be néhány órára, aztán amikor már megbarátkozott a hellyel, akkor 10-20 percre mész ki, majd a következő nap már 1-2 órára, és ha ez jól működik, akkor hagyod csak ott délelőttre.

Lehetőség szerint olyankor szoktassatok be, amikor nincs sok új gyerek (szeptember helyett pl. jobb az október, vagy a január helyett a február). Sok bölcsi/ovi magától is úgy szervezi, hogy 1 héten egyszerre csak néhány új gyerek kerüljön a csoportba). Ha mégis ilyenkor kell beszoktatni, előtte néhányszor már menjetek el a bölcsibe/oviba, mutassátok meg a kicsinek, az augusztusi időszakban, amikor még kevés gyerek van bent, jól tud barátkozni vele. Semmiképpen ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy egyből ott kelljen hagyni a gyereket, ez neki nagy ijedtség, különösen 3 éves kor előtt, amikor még erősebb a szeparációs szorongás!
A beszoktatásban nagy szerepe van a gondozónőknek, óvónéniknek is, a kicsi akkor fogja jól érezni magát, ha a bölcsiben/oviban is kötődhet valakihez, ezért ne lepődj meg, ha előbb-utóbb “beleszeret” valamelyik óvónénibe, vagy nem akar hazamenni délután veled. Minél kisebb életkorban kerül a kicsi közösségbe, ez a jelenség annál erősebb lehet.

Mit tegyünk, ha nehéz az elválás?

Semmiképpen ne hagyd “csak úgy” ott. Még, ha sír, akkor is mondd el neki, hogy te hova mész, mikor jössz vissza (ne órát mondj, mert a kisgyerek számára az még nem sokat mond, inkább tevékenységet, napirendi pontot, amihez kötheti pl. “uzsonna után jövök”). Mindig búcsúzz el tőle, aztán határozottan menj ki. A nagyon sírós gyerekeknél jó, ha ilyenkor az óvónéni ott van és megnyugtatja.
Segíthetnek a játékos megoldások is: egy kismackó, akit csak ilyenkor kap meg, és akit ott előtte “megkérsz”, hogy vigyázzon a gyermekedre, amíg az oviban van és majd mesélje el neked este, mi mindent játszottak együtt. De arra is meg lehet kérni a kicsit, hogy készítsen neked egy nagy tornyot az építőkockából, mire megérkezel vagy rajzoljon valami szépet.

Milyen jelei vannak annak, ha szorong a bölcsiben/oviban és hogyan oldjuk meg ezeket?

A beszoktatás miatti szorongás leggyakrabban előforduló tünetei:

– ismét felébred éjszaka vagy felriad és sír,
– bepisilés (ha már korábban szobatiszta volt),
– a bölcsiben nem hajlandó enni, wc-re menni, aludni,
– a bölcsiben verekszik,
– túlságosan visszahúzódó lesz, elbújik, nem játszik a többiekkel, fél a gyerekektől,
– otthon nagyon anyássá válik, mindent megtesz, hogy vele foglalkozz,
– nehéz este lefektetni.

Ha ezeket tapasztalod, semmiképpen ne a tünetet próbáld kezelni, hanem az okot, a szorongást. Segíthetnek a bölcsiről szóló mesék, egy kis állatka, cumit, rongyi, amit magával vihet a bölcsibe, ami segít neki megnyugtatni magát. Emellett sok szeretgetés, dédelgetés, mert most leginkább arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, és rájöjjön, hogyan boldogulhat el maga is a bölcsiben/oviban.

A beszoktatás legnagyobb nehézsége, hogy 3 éves korig a kicsik nagyon ragaszkodnak az állandósághoz és nehezen viselik a változást. A közösségbe való beszokás pedig nagy változással jár. Ha a kicsi a bölcsődébe/óvodába menet sír, vagy ha megérkezéskor tör ki belőle a sírás, az annak a jele, hogy ezt a változást nehezen viseli. Könnyít a helyzeten, ha ilyenkor mi magunk is türelmesek vagyunk, igyekszünk kellemessé varázsolni a reggelt például egy közös reggelivel, kis összebújással felébredés előtt. Ez a legtöbb családban nem szokott idegeskedés nélkül menni, de ha sikerül kialakítani egy jó ritmust, amit követve “reggeli idegbaj” nélkül tud elindulni otthonról a család, akkor a sírások is elmaradnak majd.

Forrás: Vida Ágnes

A fogzás járhat több napig tartó lázzal babáknál? Sok ellentmondásos információ található ezzel kapcsolatban a neten, de most végre választ adtak a világ legnagyobb szakértői.

A fogzás tipikusan 6-10 hónapos kor között kezdődik (de lehetnek kivételek, kezdődhet hamarabb) az alsó metszőfogak kibújásával, és körülbelül 2,5 éves korig az összes tejfog megjelenik. Világszerte elterjedt nézet, hogy a fogzás, fogáttörés lázat okoz, és ezzel kapcsolatban voltak ellentmondásos vizsgálatok is.

Átolvastam a szakirodalmat, világszerte rengeteg országban vizsgálták ezt a kérdést. A világ egyik legnívósabb gyermekgyógyászati folyóiratában, a Pediatricsban 2016-ban közöltek egy átfogó elemzést, úgynevezett metaanalízist. Ezek az elemzések szolgáltatják az evidence-based, azaz bizonyítékokra alapozó orvoslás világában a legmagasabb szintű bizonyítékokat, ilyenkor ugyanis nagyon szigorúan átnézik az eddigi kutatásokat és azokat összegezve vonják le a következtetést. A több mint 3500 gyerek bevonásával készült vizsgálatok azt mutatták, hogy az íny érzékenysége, irritációja, a gyermek ingerlékenysége-nyugtalansága, és a nyálzás voltak a fogzás leggyakoribb tünetei. 

Kiderült továbbá, hogy fogzáskor, pontosabban a fog áttörésekor igen kis mértékben, néhány tizeddel emelkedhet a gyermek testhőmérséklete, lázat azonban a fogzás nem okoz. Mivel a gyermekek hőmérséklete az adott egyéntől, korától és még a napszaktól is függ, így lehetséges, hogy valakinél 36,3 helyett 36,6, más gyereknél 37,1 helyett 37,4 fok lesz a testhőmérséklet a fogzás miatt - ami teljesen normális. Lázas állapotot azonban nem lehet a fogzásra fogni. Ebben a korban gyakran beteg, lázas a gyerek, ez teljesen "normális", ez az élet velejárója - sokan tévesen számos panaszt a fogzásra kennek, holott két egymástól független dologról van szó. Hasonló ez a tévhit ahhoz, amikor az autizmus kapcsán a védőoltásokat kiáltják ki bűnbaknak, holott okozati összefüggés a védőoltás és autizmus között nincs.

Most bizonyára sok édesanya mondja azt: de hát lázas volt a gyerekem, és semmilyen más tünete nem volt, még az orra sem folyt, csak a foga jött. Számos olyan nagy, serdülő gyereket látok, akinek csak láza van, semmilyen egyéb tünetük nincs, ilyenkor sokan keresik az okot, mire lehet ráfogni a betegséget, de nem találunk semmit. Kisebb gyerekeknél ugyanilyen esetekben a fogzást kiáltják ki sokan bűnösnek, hozzák kapcsolatba a lázzal.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia oldalán is olvasható tanulmányban azt is leírták, a legerősebb tünetek az elülső fogak kibújásakor, 6-16 hónapos kor között jelentkeznek, nagyobb korban a fogzás már ritkábban okoz panaszt. 

Forrás:dr. Novák Hunor

Anya, már megint folyik az orrom! – Avagy „Hogyan tanítsd meg a gyermekednek a helyes orrfújást!”

A bölcsi, ovi, suli kezdés időszakától minden szülő retteg, hiszen elkezdődik a szűnni nem akaró orrfolyás, orrdugulás és köhögés időszaka. A nátha, megfázás miatti hiányzások időszaka.  Gyermekünk a közösségből, mi pedig a munkahelyről maradozunk ki.

Náthás időszakban kisgyermekünknek szinte állandóan folyik a kis orra. Nem is gondoljuk, hogy az orrfújás, orrtörlés milyen bonyolult feladat a kis csöppség számára. Amíg kisbaba, addig mi fújjuk, töröljük a kis piszéjét.

Általában 1,5- 2 évesen el lehet kezdeni megtanítani vele a helyes orrfújást, orrtörlést.

Ma már minden szülő tudja, hogy gyermekük orrocskájából az orrváladékot minél hamarabb távolítsa el, mert a legtöbb szövődmény, bakteriális felülfertőződés elsősorban a pangó váladéknak köszönhetően alakul ki.

Minél előbb tanítsuk meg gyermekünket a helyes orrfújása, mert sok későbbi betegségtől és szövődményeitől óvhatjuk meg a gyerekeinket.

Ha erre nem figyelünk oda, akkor az egyszerű náthából könnyen lesz arcüreggyulladás, középfülgyulladás, orrmandula-gyulladás, hörghurut, mert a bennmaradt orrváladékban a vírusok, bacik milliói tovább fertőzhetnek, és ez a gyulladás a fülek és a légutak felé indulhat. 

Tehát hogyan vegyük rá csemeténket, hogy kifújja az orrát?

Gyermekeink többsége még a száján veszi és fújja ki a levegőt, az orrukat alig használják. Ezért nehéz megtanítani az orrfújást.

A csukott szájjal végzett fújós játékok segítenek a legjobban megtanítani gyermekeinket a helyes orrfújási technikára.

Orrfújós játékok:

Mókás kis tanulás, ha az asztal egyik végéről a másikra tollpihét, vattagombócot, szöszmöszt, vagy pingponglabdát fújunk át becsukott szájjal, csak az orrunkkal.

Lehet az asztalra vonalat húzni, és addig elfújni a labdát, vagy kis plüss állatkát letenni és neki oda fújni a kis labdát.

Nagyon jó kis játék, ha cérnára kötünk fel egy felfújt lufit, vagy egy könnyű papírjátékot.

Nagyon látványos és tanulságos, ha az orrunkon kifújt levegővel fújjuk el a gyertyalángot. De itt vigyázni kell, hogy a gyermekünk arca, haja ne kerüljön túl közel az égő gyertyához.

Ha a gyermekünknek nincs sikerélménye, jöhet a jól bevált szimatolós, szaglászós, szuszizós játék. Sok kisgyermek ezzel a módszerrel könnyebben el tudja választani az orrlégzést a szájlégzéstől.

Ilyenkor megmutatjuk nekik, hogy csinál a süni, az őzike, a kiskutyus, vagy a kis nyuszi.

Érdemes végig próbálni több állatkával is a gyakorlatot, mert nem biztos, hogy a kedvenc állatkájával sikerül a legjobban.

Segítség lehet nekik az is, ha az egyik kezünkkel finoman befogjuk a kis szájukat, hogy ne azon fújják ki a levegőt, így az csak az orrukon át tud kijönni.

Legyünk nagyon türelmesek, és ne akarjuk, hogy egyből minden sikerüljön. Játszva tanítsuk meg gyermekünket, és játék közben sokat nevessünk együtt.

Ha ez már sikerült, akkor fogjuk be az egyik orrlyukunkat, a gyermekünk is tegye ugyanezt, és a fél orrunkon keresztül fújjuk ki a levegőt. Ezután felváltva cserélgessük a kifújásokat.

Ha a levegő kifújása már jól megy, akkor fogjunk meg egy papírzsepi két sarkát a két kezünkkel, és tegyük azt az orrunk és a szánk elé. Mutassuk meg gyermekünknek, hogyan lehet az orrunkkal elfújni a zsepit.

Vigyázzunk, hogy egyszerre soha ne a két orrlyukán keresztül fújja ki az orrát, mert hirtelen bedugulhat a füle is, és nagyon megijedhet.

Hogyan távolítsuk el hatásosan a felgyűlt orrváladékot?

Egyszerre csak az egyik orrjáratot fogjuk be, amíg a másikat kifújjuk. Ha egyszerre fogjuk be mind a két orrlyukat, az orr váladék nem kifelé fog jönni, hanem a negatív nyomás miatt visszafelé, a melléküregek irányába fog haladni, ahol besűrűsödve további problémákat okozhat.

Érdemes a fejünket egy kicsit előre hajtani, így az orrváladék is könnyebben lefelé halad.

Zsebkendővel fogjuk be az egyik orrlyukat, a másikat pedig erőteljesen, többször fújjuk ki. Ezt addig folytassuk, amíg a váladék jön az orrból. Ezután jöhet a másik orrlyuk is.

Jó tanulást és Orrdugulás mentes jó éjszakát kívánunk!

Forrás: www.orrdugulasellen.hu