Hasznos tippek
A kiscsoport első pár hete nem
könnyű időszak sem a szülő, sem a gyermek számára. Az óvodapedagógusok
szerint sokat tehetünk mi magunk is azért, hogy a háromévesünk hamar
megbarátkozzon az új környezettel, és elfogadja anya és apa hiányát.
Mit szabad, és mit nem?
Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, neki a beszokás sokkal nehezebb lesz.
– Fontosak a szabályok, hiszen ezek a gyermekek testi- és lelki épségét szolgálják – kezdi Pintér Edit, a Szigetszentmiklósi Csicsergő Óvoda óvónénije. – Kiscsoportban az otthonról hozott szabályok a kiindulópontok, amikből aztán nagycsoportos korra eljutunk odáig, hogy akár saját szabályokat is alkothatnak egy-egy társasjáték során. Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, mert mindent megengedünk neki, akkor annak a gyermeknek a beszokás is sokkal nehezebb lesz. Ha otthonról nem hozott olyan szabályrendszert, ami segíthetne neki eligazodni az új terepen, akkor nincs miből gazdálkodnia, folyamatosan falakba ütközik, és minden egyszerre zúdul a kisgyermekre.
Legyen napirend!
– Nem kell percre pontosan az óvoda rendjét követni, de legyen rendszeresség a kicsi életében! A legfontosabb, hogy a pihenésnek legyen egy kialakult rendje. Délutáni alvás nélkül teljesen szétesik a nap végére a hároméves, mivel az oviban rengeteg új inger és zajhatás éri őt. Sokat segíthetünk a kicsinek, ha otthon kialakítunk egyfajta sorrendbeliséget, ami ismerős lesz számára az óvodában is. Ebéd után már ne legyen játék! Késmosás, fogmosás után következzen a mese, aztán az alvás.
Az ovis „mantra”
megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya
– A sorrendbeliség, és az időrendbeliség azért is nagyon fontos, mert a kisgyermeknek ez ad biztonságot. Ez által fogja megtanulni azt is, mikor érkezik érte anya vagy apa, hogy mennyit kell majd rájuk várni az óvodában. Kiscsoportban ez a mantránk: megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya. Célszerű, ha ezt az öt napirendi pontot a szülő is minden alkalommal elmondja a kiscsoportosnak úton az ovi felé. Ha mindez rögzül a kicsi fejében, és azt látja, hogy napról-napra így is történik, akkor biztonságban érzi majd magát.
Szoktassuk önállóságra a kicsit!
– Nem kell egy háromévesnek teljesen egyedül felöltöznie, de próbálkozzon! Válasszunk egyszerűen fel- és levehető ruhadarabokat. A külcsíny helyett a praktikumot és a kényelmet helyezzük előtérbe! Megkötős cipő helyett könnyen felvehető tépőzáras lábbelit vigyünk az óvodába. A kicsinek ezáltal sikerélménye lesz, másrészt nem kell megvárnia, míg a dadus néni őt is felöltözteti. Az óvodában a gyerekek önállóan járnak mosdóba, ezért érdemes a gyermeket otthon is arra szoktatni, hogy önállóan végezze a dolgát. Sajnos nincs arra kapacitás, hogy mindenkit külön kikísérjünk, de természetesen ellenőrizzük, sikerült-e rendesen a tisztálkodás. A kisgyermek már 2 éves korától kaphat otthon feladatot, amit minden egyes alkalommal neki kell elvégeznie: terítésnél ő tegyen szalvétát az asztalra, vagy párosítsa ő a zoknikat. A lényeg, hogy felelősséget vállaljon valamiért.
Jó érzésekkel kezdje a beszoktatást!
Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást.
– Az óvónénivel és az óvodával soha ne fenyegessük a beszoktatásra váró gyereket: ne mondjuk olyat, hogy „Na, majd megbüntetnek, ha ezt csinálod ott is!”, vagy „Mit szól majd az óvónéni, ha nem eszel szépen?” Mondjuk el helyette azt, milyen sokat játszhat majd, mennyire fogják szeretni őt, milyen érdekes meséket olvasnak majd neki lefekvés előtt. Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást. Az is lényeges, hogy a szülő is partnerként tekintsen az óvodapedagógusra, és bízzon benne, hogy gyermeke jó helyen, szeretetteljes környezetben tölti a napját. Előfordul, hogy feszültség támad a szülő és az óvónő között, hiszen különböző emberek vagyunk. Azonban ne a gyermek előtt adjunk hangot a nemtetszésünknek, hanem keressünk lehetőséget a vitás helyzet négyszemközti tisztázására.
Csak nyugodtan!
– Nálunk anyás beszoktatás van, és így a gyermek lépésről lépésre, általában 2 hét alatt beszokik. Ha ennél tovább elhúzódik, akkor annak a hátterében az áll, hogy az édesanya még nehezen engedi el a gyermekét. A gyermek érzi ezt a feszültséget, így nehezebb lesz az elválás. Fontos, hogy a gyermek és a szülő között egészséges kötődés és bizalom legyen. Ha mindez adott, akkor eredményes lesz a fokozatos beszoktatás: először csak 1 óra, aztán az egész délelőtt, aztán ott is ebédel, majd ott is alszik. A gyermek ebből azt érzi, hogy „Anya azt mondta, játszom egy kicsit és itt lesz, ebédelek, és értem jön, felébredek, és megyünk együtt haza. Akkor megbízom a helyben is, hiszen anya itt hagyott, és értem is jött, amikorra ígérte”. Nem jó sem a kisgyermeknek, sem a szülőnek, ha túl hosszúra nyúlik a reggeli búcsúzkodás. Az sem jó, ha folyton visszaszaladunk még egy ölelésre. Az a tapasztalatom, hogy amikor beveszem a síró gyermeket az édesanyától, egy picit még sírdogál az ölemben, aztán gyorsan a sok érdekes újdonságra terelődik a figyelme.
Kapjon elég figyelmet otthon!
A hároméves kisgyermeknek megterhelő hosszú órákat távol lenni attól a személytől, akivel az egész napját együtt töltötte az óvoda előtt.
– Sokat tehetünk a könnyebb elválásért azzal, ha nyugodtan telik a reggeli készülődés, a gyermek kipihent, és mi sem vagyunk feszültek. Ne sürgessük, ne hajtsuk a kicsit! A nyugodt lelkiállapot már jó alapul szolgál a reggeli búcsúzkodáshoz is. A hároméves kisgyermeknek megterhelő hosszú órákat távol lenni attól a személytől, akivel az egész napját együtt töltötte az óvoda előtt. Igyekezzünk sok-sok figyelemmel és játékkal, ne pedig különböző programokkal bepótolni a külön töltött órákat! Kérdezzük őt arról, kivel játszott, mit játszottak? Mi tetszett neki a legjobban az óvodában? Volt-e valami, ami elszomorította? Gyermekünk ezáltal megkapja azt az odafigyelést és szeretetet, amire szüksége van, így szépen egyensúlyba kerül minden a kis életében, amiben már jelentőst részt képvisel az óvoda is.
A szobatisztaság fogalma: A gyermek akkor szobatiszta, ha vizelési, székelési inger jelentkezéskor nem vizel, székel be, hanem visszatartja mind addig, amíg vécét vagy a bilit eléri, ott önállóan leveszi a bugyiját és ráül a vécére, bilire. Tehát láthatjuk, hogy igen összetett feladat, amelyet a gyermek csak akkor tud elvégezni, ha pszichoszomatikusan éretté válik. Idegrendszere megérett a feladat végrehajtására. Nem nevezhető szobatisztának az a gyermek, akit fél óránként ültetünk bilire. Ez a passzív szobatisztaság. Természetesen a többszöri azonos időben való bilire tevés eredményeként kialakulhat a gyerekben egy természetes reflex (aminek eredményeként ilyenkor bilibe végzi a dolgát), de ezt még korántsem nevezhetjük tanulási folyamatnak, hisz távol áll a tudatos és akaratlagos szabályozástól. Továbbá ennek a látszateredményességnek a gyermekpszichológusok több kárt tulajdonítanak, mint amennyi hasznot, többek közt, egyesek szerint a túl korai szoktatás következményeként, ezek a gyerekek hajlamosabbak később a bepisilésre és bekakálásra. A kutatók azonosították azokat a szakaszokat, amelyeken egy kisgyermek keresztülmegy, amíg kialakul nála a húgyhólyag és a belek irányításának képessége: Tudatosul, hogy nedves vagy piszkos a pelenkája vagy a ruhája – 15 hónapos kor körül - Felismeri, mikor pisil vagy kakil, megtanulja azokat a szavakat, amelyekkel ezt jelezheti nekünk 18 és 24 hónapos kor körül, egyeseknek még később - Előre szól, amikor mennie kell – két és fél – három éves kor körül -Irányítani tudja a húgyhólyagját, és tud „várni” egy kis ideig – három éves kor körül
Mikor kezdhetjük? A gyerekek 18 – 30 hónapos korukra egyre határozottabb jeleket mutatnak arra, hogy készek a szobatisztaság elsajátítására. Az a szülő, aki ez előtt a kor előtt kezdi el a „szoktatást” egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb eléri a célját, mint az, aki kivárja az erre alkalmas életkort A megfelelő időszak elérkezésére, több fontos jel is utal:
- Legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája
-Jól meghatározott időben kakil, és egyre inkább megnő testi én tudata, egyre jobban észleli is azt (a kakilás és pisilés folyamatát), -
Zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék, -
Érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is),
- Szeretne pelenka helyett bugyit viselni, azaz akar szobatiszta lenni,
-Képes egyszerű utasítások végrehajtására,
- Kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye,
- A „meg tudom csinálni” visszatérő szófordulatává válik, ami azt mutatja, hogy az önállósodás útjára lépett,
-Fizikailag fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire,
-Eléri az értelmi fejlettség azon szintjét, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle. ( Ameddig ez a képesség hiányzik, csupán „dresszúráról”, egy feltételes reflex kialakításáról beszélünk, és nem a szó valódi értelemben vett szoktatásról.)
-Képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (ennek hiányában szintén csak feltételes reflexről beszélünk).
A szobatisztaságra szoktatás Amint a felsorolt jelek nagy részét felfedezzük gyermekünk viselkedésében, a lehető legegyszerűbben, és legvilágosabban magyarázzuk el neki, mit is várunk el tőle. Természetesen ne várjunk csodát, ne számítsunk arra, hogy mondandónk elhangzása után végleg levehetjük a gyerekről a pelenkát A száraz és nedves napok váltakozása igencsak természetes a szoktatás időszakában. Ne keseredjünk el, ne szidjuk, ne büntessük a gyereket érte. Amikor előre szól, jelzi szükségletét, fejezzük ki elégedettségünket, de ez ne csapjon át ovációba. A szobatisztaság kialakulásának feltételei: Maga a gyermek akarjon szobatiszta lenni! Az egészségesen normálisan fejlődő gyermek bizonyos kortól olyan szeretne lenni, mint a felnőtt. Szeretne úgy és ott enni, úgy öltözni, úgy viselkedni és a szükségletét is úgy és ott elvégezni, mint a szeretett felnőtt. Ettől kezdve érett a szobatisztaságra. A gyereket tehát a társadalomba való beilleszkedés vágya készteti arra, hogy saját elhatározásából váljék szobatisztává. Mindehhez nagyon fontos a jó gyermek – felnőtt viszony.
A szobatisztaság elérésének tehát fő feltétele, hogy a gyermek önálló elhatározása, az inger érzése és a lehetőségek mérlegelése alapján önállóan igyekezzék a szükségletét elvégezni. Ezt az elhatározást és a véghezvitelt a környezet megkönnyítheti, vagy éppen gátolhatja! Ösztönző körülmények: - a felnőtt elismerése - saját bili - Ő önti ki a bili tartalmát - hosszabb rövidebb időre leveszem a pelenkát - könnyebbé tesszük, ha nyárra időzítjük, amikor a picik bugyiban pelenka nélkül lehetnek, a megfázás veszélye nélkül. Szembesülhetnek a pisi, kaki „eredetével”, megtapasztalhatják milyen az, ha végig csorog a lábukon, így talán könnyebben felfogva a pelenka és a bugyi különbségét, azaz az akaratlagos szabályozás lényegét A szobatisztává válás útjai módjai: Szobatisztává válás a gyermek kezdeményezéséből. A felnőtt a kezdeményező, de a folyamat közben a kezdeményezést átadja a gyermeknek. A felnőtt mindvégig a kezdeményező, rendszeres, de nem mereven alkalmazott ültetésekkel. Merev szoktatási rendszer (kóros hosszú ültetés meghatározott időig, nem veszi figyelembe a gyermek akaratát, rombolja személyiségét)
Éjszakai szobatisztaság A legtöbb gyermek körülbelül három éves korára válik szobatisztává éjjel is. Jó, ha adunk néhány hónapot gyermekünknek, hogy megerősödjön benne mindaz, amit a napközbeni szobatisztaságról tanult. A lányoknak ez általában kicsivel korábban sikerül, mint a fiúknak, valamint a nyugodtabbaknak is az örökmozgókkal ellentétben. A megfelelő időszak elérkezésére utaló jelek: Egy ideje rendszeresen száraz a pelenkája reggel ébredéskor. 2 és 4 éves kor között jelentősen megnő a hólyag kapacitása, így a gyermek az éjszaka folyamán nem pisil. Éjszaka felébred, mert szeretne pisilni. Vannak gyerekek, akik észlelik, ha pisilniük kell, még akkor is, ha alszanak és pelenkát viselnek. Ha ez történik érdemes végképp elhagyni a pelenkát. Éjszaka leszedi magáról a pelenkát, és szívesebben lenne pelenka nélkül. A gyerekek legtöbbször tudják, mikor akarnak végképp búcsút inteni a pelenkának. Ha gyermekünk úgy érzi, készen áll erre és próbálkozni szeretne, ne akadályozzuk ebben. Amint észleljük ezeket, világosan fogalmazzuk meg újra, hogy mi az elvárásunk vele szemben, ez alkalommal az éjszakára vonatkoztatva. Természetesen ekkor sem büntetjük az esetleges baleseteket és együtt örülünk a gyerekekkel a száraz éjszakák után. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a szobatisztaság kialakulása során számíthatunk visszaesésekre például kistestvér születésekor, betegség esetén, ha a gyerek valamiért nyugtalan, vagy kimerült, ha nagy veszteség érte a családot, de akár pozitív stressz, izgalom, így például egy utazás, nagyobb ünnep is előidézheti. Természetesen ilyenkor sem szidjuk, büntetjük meg a gyereket, hanem megnyugtatjuk, hogy hamarosan újra lesz képes uralni záróizmait éjszaka is. Ilyen balesetek egészen hétéves korig elfogadottak, azonban ha öt éves kor körül, után még mindig gyakoriak, érdemes jobban odafigyelni rá, szakemberhez fordulni.
Beszoktatás a bölcsődébe, óvodába: Hogyan csináld?
Van-e ideális életkor a beszoktatásra? Mit tegyünk, ha már 1 éves
korban vagy előtte be kell szoktatnunk a kicsit? Mire számítsunk? Hogyan
oldjuk meg a beszoktatást lelki törés nélkül?
Minden kisgyerek más korban érik meg a közösségre. Egy
társaságkedvelő, aktív kisgyerek anyukája már a gyermeke 1-1,5 éves
korában úgy érezheti, hogy a kicsit nem tudja megfelelően lekötni és az
ilyen gyerekek általában hamar be is szoknak a közösségbe, különösen, ha
otthon is nagy család, testvérek veszik őket körül. Míg vannak olyan
visszahúzódóbb, “anyásabb” gyerekek, akik a kisiskoláskor kezdetéig
(vagy akár még azon túl is) szívesebben vannak otthon, családi közegben.
Sokat segíthet a kicsinek a beszoktatásban, ha rendszeresen viszed
társaságba, gyerekek közé, hogy mire a bölcsődére/óvodára kerül a sor
már ne okozzon neki újdonságot a társaság és a gyerekek viselkedése, ne
ijesszék meg az új szabályok, hanem rugalmasan tudjon alkalmazkodni
hozzájuk, így már csak az új helyzettel és az elválás nehézségeivel kell
megküzdenie.
Sokszor erős az anyagi nyomás, hogy visszatérjünk a munkába és talán
még úgy érezzük, nem érett meg a bölcsire a gyermekünk. Ilyenkor, ha a
kicsi még nem érte el a 3 éves kort, és visszahúzódóbb, nehezebben
alkalmazkodó természetű, érdemes megfontolni a családi felügyeletet,
esetleg a babysittert, aki napközben vigyáz rá, ha pedig mégis
közösségbe adjuk, mindenképpen kis létszámú, családias helyet keressünk a
számára.
A legújabb kutatások szerint egyáltalán nem jelent gondot az 1 éves
kor körüli vagy utáni beszoktatás sem, az azonban biztos, hogy ha a
kicsi 1 éves kora alatt kell visszamenned dolgozni, jobb, ha egy
családtag vagy babysitter vigyáz a kicsire, ellenkező esetben később
számos viselkedési (pl. agresszió, szorongásos tünetek, kisgyermekkori
maszturbálás, elhúzódó cumizás vagy ujjszopás) és tanulási probléma
jelentkezhet. Egy éves kor felett azt találták a kutatók, hogy ha az
anya szívesen megy vissza a munkahelyére, akkor a gyerekek is jól
viselték a változást.
Hogyan szoktassuk be a kicsit?
A legjobb, ha lépésenként kerül erre sor. Mindenképpen egyeztessetek a
bölcsődével/óvodával, ők hogyan szokták, de a legjobb a kicsinek az, ha
először 1-2 napig csak együtt mentek be néhány órára, aztán amikor már
megbarátkozott a hellyel, akkor 10-20 percre mész ki, majd a következő
nap már 1-2 órára, és ha ez jól működik, akkor hagyod csak ott
délelőttre.
Lehetőség szerint olyankor szoktassatok be, amikor nincs sok új
gyerek (szeptember helyett pl. jobb az október, vagy a január helyett a
február). Sok bölcsi/ovi magától is úgy szervezi, hogy 1 héten egyszerre
csak néhány új gyerek kerüljön a csoportba). Ha mégis ilyenkor kell
beszoktatni, előtte néhányszor már menjetek el a bölcsibe/oviba,
mutassátok meg a kicsinek, az augusztusi időszakban, amikor még kevés
gyerek van bent, jól tud barátkozni vele. Semmiképpen ne hagyjátok
rábeszélni magatokat arra, hogy egyből ott kelljen hagyni a gyereket, ez
neki nagy ijedtség, különösen 3 éves kor előtt, amikor még erősebb a
szeparációs szorongás!
A beszoktatásban nagy szerepe van a gondozónőknek, óvónéniknek is, a
kicsi akkor fogja jól érezni magát, ha a bölcsiben/oviban is kötődhet
valakihez, ezért ne lepődj meg, ha előbb-utóbb “beleszeret” valamelyik
óvónénibe, vagy nem akar hazamenni délután veled. Minél kisebb
életkorban kerül a kicsi közösségbe, ez a jelenség annál erősebb lehet.
Mit tegyünk, ha nehéz az elválás?
Semmiképpen ne hagyd “csak úgy” ott. Még, ha sír, akkor is mondd el
neki, hogy te hova mész, mikor jössz vissza (ne órát mondj, mert a
kisgyerek számára az még nem sokat mond, inkább tevékenységet, napirendi
pontot, amihez kötheti pl. “uzsonna után jövök”). Mindig búcsúzz el
tőle, aztán határozottan menj ki. A nagyon sírós gyerekeknél jó, ha
ilyenkor az óvónéni ott van és megnyugtatja.
Segíthetnek a játékos megoldások is: egy kismackó, akit csak ilyenkor
kap meg, és akit ott előtte “megkérsz”, hogy vigyázzon a gyermekedre,
amíg az oviban van és majd mesélje el neked este, mi mindent játszottak
együtt. De arra is meg lehet kérni a kicsit, hogy készítsen neked egy
nagy tornyot az építőkockából, mire megérkezel vagy rajzoljon valami
szépet.
Milyen jelei vannak annak, ha szorong a bölcsiben/oviban és hogyan oldjuk meg ezeket?
A beszoktatás miatti szorongás leggyakrabban előforduló tünetei:
– ismét felébred éjszaka vagy felriad és sír,
– bepisilés (ha már korábban szobatiszta volt),
– a bölcsiben nem hajlandó enni, wc-re menni, aludni,
– a bölcsiben verekszik,
– túlságosan visszahúzódó lesz, elbújik, nem játszik a többiekkel, fél a gyerekektől,
– otthon nagyon anyássá válik, mindent megtesz, hogy vele foglalkozz,
– nehéz este lefektetni.
Ha ezeket tapasztalod, semmiképpen ne a tünetet próbáld kezelni,
hanem az okot, a szorongást. Segíthetnek a bölcsiről szóló mesék, egy
kis állatka, cumit, rongyi, amit magával vihet a bölcsibe, ami segít
neki megnyugtatni magát. Emellett sok szeretgetés, dédelgetés, mert most
leginkább arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát, és
rájöjjön, hogyan boldogulhat el maga is a bölcsiben/oviban.
A beszoktatás legnagyobb nehézsége, hogy 3 éves korig a kicsik nagyon
ragaszkodnak az állandósághoz és nehezen viselik a változást. A
közösségbe való beszokás pedig nagy változással jár. Ha a kicsi a
bölcsődébe/óvodába menet sír, vagy ha megérkezéskor tör ki belőle a
sírás, az annak a jele, hogy ezt a változást nehezen viseli. Könnyít a
helyzeten, ha ilyenkor mi magunk is türelmesek vagyunk, igyekszünk
kellemessé varázsolni a reggelt például egy közös reggelivel, kis
összebújással felébredés előtt. Ez a legtöbb családban nem szokott
idegeskedés nélkül menni, de ha sikerül kialakítani egy jó ritmust, amit
követve “reggeli idegbaj” nélkül tud elindulni otthonról a család,
akkor a sírások is elmaradnak majd.
Forrás: Vida Ágnes
A fogzás járhat több napig tartó lázzal babáknál? Sok
ellentmondásos információ található ezzel kapcsolatban a neten, de most
végre választ adtak a világ legnagyobb szakértői.
A fogzás tipikusan 6-10 hónapos kor között kezdődik (de lehetnek
kivételek, kezdődhet hamarabb) az alsó metszőfogak kibújásával, és
körülbelül 2,5 éves korig az összes tejfog megjelenik. Világszerte
elterjedt nézet, hogy a fogzás, fogáttörés lázat okoz, és ezzel
kapcsolatban voltak ellentmondásos vizsgálatok is.
Átolvastam a szakirodalmat, világszerte rengeteg országban vizsgálták
ezt a kérdést. A világ egyik legnívósabb gyermekgyógyászati
folyóiratában, a Pediatricsban 2016-ban közöltek
egy átfogó elemzést, úgynevezett metaanalízist. Ezek az elemzések
szolgáltatják az evidence-based, azaz bizonyítékokra alapozó orvoslás
világában a legmagasabb szintű bizonyítékokat, ilyenkor ugyanis nagyon
szigorúan átnézik az eddigi kutatásokat és azokat összegezve vonják le a
következtetést. A több mint 3500 gyerek bevonásával készült vizsgálatok
azt mutatták, hogy az íny érzékenysége, irritációja, a gyermek
ingerlékenysége-nyugtalansága, és a nyálzás voltak a fogzás leggyakoribb
tünetei.
Kiderült továbbá, hogy fogzáskor, pontosabban a fog áttörésekor igen
kis mértékben, néhány tizeddel emelkedhet a gyermek testhőmérséklete,
lázat azonban a fogzás nem okoz. Mivel a gyermekek hőmérséklete az adott
egyéntől, korától és még a napszaktól is függ, így lehetséges, hogy
valakinél 36,3 helyett 36,6, más gyereknél 37,1 helyett 37,4 fok lesz a
testhőmérséklet a fogzás miatt - ami teljesen normális. Lázas állapotot
azonban nem lehet a fogzásra fogni. Ebben a korban gyakran beteg, lázas
a gyerek, ez teljesen "normális", ez az élet velejárója - sokan tévesen
számos panaszt a fogzásra kennek, holott két egymástól független
dologról van szó. Hasonló ez a tévhit ahhoz, amikor az autizmus kapcsán a
védőoltásokat kiáltják ki bűnbaknak, holott okozati összefüggés a
védőoltás és autizmus között nincs.
Most bizonyára sok édesanya mondja azt: de hát lázas volt a
gyerekem, és semmilyen más tünete nem volt, még az orra sem folyt, csak a
foga jött. Számos olyan nagy, serdülő gyereket látok, akinek csak láza
van, semmilyen egyéb tünetük nincs, ilyenkor sokan keresik az okot, mire
lehet ráfogni a betegséget, de nem találunk semmit. Kisebb gyerekeknél
ugyanilyen esetekben a fogzást kiáltják ki sokan bűnösnek, hozzák
kapcsolatba a lázzal.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia oldalán is olvasható tanulmányban azt
is leírták, a legerősebb tünetek az elülső fogak kibújásakor, 6-16
hónapos kor között jelentkeznek, nagyobb korban a fogzás már ritkábban
okoz panaszt.
Forrás:dr. Novák Hunor
Anya, már megint folyik az orrom! – Avagy „Hogyan tanítsd meg a gyermekednek a helyes orrfújást!”
A bölcsi, ovi, suli kezdés időszakától minden szülő retteg, hiszen elkezdődik a szűnni nem akaró orrfolyás, orrdugulás és köhögés időszaka. A nátha, megfázás miatti hiányzások időszaka. Gyermekünk a közösségből, mi pedig a munkahelyről maradozunk ki.
Náthás időszakban kisgyermekünknek szinte állandóan folyik a kis orra.
Nem is gondoljuk, hogy az orrfújás, orrtörlés milyen bonyolult feladat a
kis csöppség számára. Amíg kisbaba, addig mi fújjuk, töröljük a kis
piszéjét.
Általában 1,5- 2 évesen el lehet kezdeni megtanítani vele a helyes orrfújást, orrtörlést.
Ma már minden szülő tudja, hogy gyermekük orrocskájából az orrváladékot minél hamarabb távolítsa el, mert a legtöbb szövődmény, bakteriális felülfertőződés elsősorban a pangó váladéknak köszönhetően alakul ki.
Minél előbb tanítsuk meg gyermekünket a helyes orrfújása, mert sok
későbbi betegségtől és szövődményeitől óvhatjuk meg a gyerekeinket.
Ha erre nem figyelünk oda, akkor az egyszerű náthából könnyen
lesz arcüreggyulladás, középfülgyulladás, orrmandula-gyulladás,
hörghurut, mert a bennmaradt orrváladékban a vírusok, bacik milliói
tovább fertőzhetnek, és ez a gyulladás a fülek és a légutak felé
indulhat.
Tehát hogyan vegyük rá csemeténket, hogy kifújja az orrát?
Gyermekeink többsége még a száján veszi és fújja ki a levegőt, az orrukat alig használják. Ezért nehéz megtanítani az orrfújást.
A csukott szájjal végzett fújós játékok segítenek a legjobban megtanítani gyermekeinket a helyes orrfújási technikára.
Orrfújós játékok:
Mókás kis tanulás, ha az asztal egyik végéről a másikra tollpihét, vattagombócot, szöszmöszt, vagy pingponglabdát fújunk át becsukott szájjal, csak az orrunkkal.
Lehet az asztalra vonalat húzni, és addig elfújni a labdát, vagy kis plüss állatkát letenni és neki oda fújni a kis labdát.
Nagyon jó kis játék, ha cérnára kötünk fel egy felfújt lufit, vagy egy könnyű papírjátékot.
Nagyon látványos és tanulságos, ha az orrunkon kifújt levegővel fújjuk el a gyertyalángot. De itt vigyázni kell, hogy a gyermekünk arca, haja ne kerüljön túl közel az égő gyertyához.
Ha a gyermekünknek nincs sikerélménye, jöhet a jól bevált szimatolós, szaglászós, szuszizós játék. Sok kisgyermek ezzel a módszerrel könnyebben el tudja választani az orrlégzést a szájlégzéstől.
Ilyenkor megmutatjuk nekik, hogy csinál a süni, az őzike, a kiskutyus, vagy a kis nyuszi.
Érdemes végig próbálni több állatkával is a gyakorlatot, mert nem biztos, hogy a kedvenc állatkájával sikerül a legjobban.
Segítség lehet nekik az is, ha az egyik kezünkkel finoman befogjuk a kis szájukat, hogy ne azon fújják ki a levegőt, így az csak az orrukon át tud kijönni.
Legyünk nagyon türelmesek, és ne akarjuk, hogy egyből minden sikerüljön. Játszva tanítsuk meg gyermekünket, és játék közben sokat nevessünk együtt.
Ha ez már sikerült, akkor fogjuk be az egyik orrlyukunkat, a gyermekünk is tegye ugyanezt, és a fél orrunkon keresztül fújjuk ki a levegőt. Ezután felváltva cserélgessük a kifújásokat.
Ha a levegő kifújása már jól megy, akkor fogjunk meg egy papírzsepi
két sarkát a két kezünkkel, és tegyük azt az orrunk és a szánk elé. Mutassuk meg gyermekünknek, hogyan lehet az orrunkkal elfújni a zsepit.
Vigyázzunk, hogy egyszerre soha ne a két orrlyukán keresztül fújja ki
az orrát, mert hirtelen bedugulhat a füle is, és nagyon megijedhet.
Hogyan távolítsuk el hatásosan a felgyűlt orrváladékot?
Egyszerre csak az egyik orrjáratot fogjuk be, amíg a másikat
kifújjuk. Ha egyszerre fogjuk be mind a két orrlyukat, az orr váladék
nem kifelé fog jönni, hanem a negatív nyomás miatt visszafelé, a
melléküregek irányába fog haladni, ahol besűrűsödve további problémákat
okozhat.
Érdemes a fejünket egy kicsit előre hajtani, így az orrváladék is könnyebben lefelé halad.
Zsebkendővel fogjuk be az egyik orrlyukat, a másikat pedig
erőteljesen, többször fújjuk ki. Ezt addig folytassuk, amíg a váladék
jön az orrból. Ezután jöhet a másik orrlyuk is.
Jó tanulást és Orrdugulás mentes jó éjszakát kívánunk!
Forrás: www.orrdugulasellen.hu