Keresés
Találatok a következő kifejezésre: nyit
Cikkek

"A gyermekek olyanok, mint a virágok.
Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad.
Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virágzik.
Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek.
Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad.
Mindegyiknek van levele, szára, virága – hasonlóak, de mégis különbözőek.
Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra.
Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják.
Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa.
Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi.
Nem hasonlíthatom össze őket egymással.
Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska.
Csak más.
Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje.
Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket, rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben, a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk, és gyönyörködöm bennük, ahogyan nőnek, erősödnek, kivirágzanak." - Friedrich Wilhelm August Fröbel
A fenti idézet tökéletesen megfogalmazza mindazt, amit nap
mint nap a munkánk során tapasztalunk. A bölcsődében dolgozó szakemberek
olyanok, mint a gondoskodó kertészek, akik minden egyes gyermek egyéni
szükségleteihez igazodva biztosítják számukra a megfelelő hátteret, figyelmet
és szeretetet. Ebben a szakmában minden nap új kihívásokkal találkozunk, de
mindig az a célunk, hogy minden gyermek virágzását támogassuk – türelemmel,
szeretettel és szakértelemmel. Az egyedi bánásmód és a gyermekek különleges
igényeinek figyelembe vétele adja meg a fejlődésükhöz szükséges alapot. A Magyar Bölcsődék Napja alkalmából szeretném megköszönni
minden egyes bölcsődei dolgozónak, hogy szívvel-lélekkel végzik ezt a
csodálatos, de nem könnyű feladatot. Köszönöm, hogy mindennap hozzájárultok a
gyermekek boldogságához, biztonságához és fejlődéséhez.
Hálás vagyok, hogy olyan csapattal dolgozhatok, akik
elhivatottak, türelmesek és mindig arra törekednek, hogy a legjobb környezetet
biztosítsák a legkisebbek számára.
Köszönöm a szorgalmatokat, kitartásotokat és a szívből jövő
munkátokat!
Márton-Miskei Beáta- intézményvezető
A megfelelő intézmény kiválasztása – legyen szó családi
napköziről, óvodáról, iskoláról – rendkívül fontos feladat, hiszen jó
esetben évekig napi 6-8 órát tölt majd ott a gyerek. Az óvoda kiválasztásának sok szempontja van, amiket érdemes figyelembe venni, és aztán ezek alapján meghozni a döntést.
Földrajzi adottságok
Van, amikor a településen egy óvoda van, ilyenkor általában nincs választási lehetőség, de tájékozódni akkor is érdemes.
Nagyobb településeken, vagy épp a fővárosban rengeteg óvoda közül
választhat a szülő. Van, amikor nehéz a bekerülés, a körzetbe járók
feltöltik a létszámot, de nem lehetetlen más körzetbe bejutni, illetve
egyre több alapítványi vagy magán óvoda is működik. Érdemes még
figyelembe venni, különösen a városokban élőknek, hogy az sem mindegy milyen messze laktok az óvodától, mennyi a napi utazás mennyisége. Ami az első hónapokban nem tűnik fárasztónak, az a második évben már tortúra lehet nem csak a gyereknek, a szülőnek is.
Óvodai nyílt napok
Érdemes több óvodába is elmenni nyílt napra. Akár olyanba is, amit nem feltétlenül választana a szülő, de összehasonlítási alapot jelenthet. Könnyebb megítélni úgy egy intézményt, hogy többet is megismert a szülő. Mindenképp jó, ha a pedagógust is megismeri,
aki a gyermekével lesz majd, mert egy kevésbé jó intézményben is lehet
egy szuper pedagógus, és fordítva is igaz. Persze még mindig ott van az a
kiszámíthatatlan tényező, hogy ősszel aztán mégsem az az óvó néni várja
a gyermeket, mert várandós lett, esetleg más óvodába ment dolgozni.
Érdemes a fluktuációt is figyelni az adott óvodában. Ha túl gyakran
cserélődnek az óvónők, akkor az jelezheti, hogy gond van az intézményen
belül. Érdemes ebben az esetben alaposan utána járni, mi lehet az ok,
várható-e, hogy ez a folyamat megáll. A gyerekeknek ugyanis ebben az
életkorban a stabilitás nagyon fontos. Ha állandóan más vigyáz rá, nem fogja biztonságban érezni magát, összezavarodhat, szorongóvá vagy épp agresszívvá válhat.
Benyomások gyűjtése
Mindenképp érdemes a kiszemelt intézmény mellett elsétálni
néha, amikor kint játszanak. Valódi, éles helyzetben láthatja a szülő,
milyen a hangulat, miként bánnak a pedagógusok a gyerekekkel. Ugyanilyen
hasznos lehet, ha olyan szülőket kérdeztek meg, akiknek oda jár a gyereke.
Általában az alábbi kérdések merülnek fel: (Speciális esetekkel,
speciális szükségletű gyerekek igényeivel jelen írásukban nem tudunk
foglalkozni)
- Kötöttek-e a foglalkozások?
- Milyen szemléletben nevelnek?
- Mekkorák a csoportok?
- Mennyit vannak kint?
- Vannak-e külön tevékenységek – akár térítés ellenében is?
- Milyen a hozzáállás a gyerekek számára oly fontos alvós tárgyakkal kapcsolatban?
- Hogyan zajlik a beszoktatás?
- Milyen módja van az óvónőkkel való kapcsolattartásnak?
Ezeket aztán érdemes összevetni a gyerek temperamentumával, a család értékrendjével, megnézni, hogyan illeszkedik a család és az óvoda elvárás rendszere egymáshoz.
Érdemes átgondolni a szülőknek, hogy mit is várnak az intézménytől,
mik a számukra fontos dolgok. És tartsátok szem előtt, hogy ami az egyik
családnak megfelel, az nem biztos, hogy a másiknak is jó. Fontos hallgatni a megérzésekre is.
Lehet, hogy látszólag jó minden, de van egy rossz érzésed. Ebben az
esetben arra bíztatok mindenkit, kérjenek még egy találkozási
lehetőséget! Ez segíthet tisztázni a rossz érzés okát, vagy azt meg is
szüntetheti. És az is informatív, ha erre nem ad lehetőséget az
intézmény.
Mindent körbejárva, alapos döntést hozva is kiderülhet idővel, hogy
mégsem olyan az óvoda, amit szeretne a szülő. Ebben az esetben érdemes
először az óvodában tenni próbálkozást a helyzet megbeszélésére,
rendezésére. Ha a gyerek tartósan nem érzi jól magát, ha nem tudnak
megoldást találni a problémákra, nem érdemes hagyni a gyereket
szenvedni, szorongani, merj változtatni, új intézményt keresni!
..
Szerkesztés...
Az 5 legjobb őszi kirándulóhely gyerekekkel
November
elején a legszebb az ősz, és ilyenkor talán még az idő sem túl hideg – a
legjobb alkalom arra, hogy felkerekedjen a család, és barangoljatok egy
jót a természetben.

Az alábbi kirándulóhelyek már óvodás gyerekekkel is felkereshetőek.
Az őszi természet most pompázik a legszebben, gyűjthettek gesztenyét,
színes leveleket, közben pedig egybe kovácsolódik a család.
Kékestető
Már az is külön élmény, ahogy a Mátra gyönyörű hegyi útjain
felkapaszkodik az autó Kékestetőre, az ország legmagasabb pontján pedig
minden évszakban találhat a család elfoglaltságot. Aki nem fél a
lépcsőzéstől, másszon fel a TV-torony kilátóba, és gyönyörködjön a pazar
panorámában.
A Kékestetőn számos túraútvonal halad keresztül, kisebb gyerekekkel,
nagyszülőkkel azonban leginkább a kardio-túrákat érdemes kipróbálni. Ez
három különböző nehézségű, de egyáltalán nem megterhelő körtúra, amelyek
bizonyos pontjain táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy mérd meg a
pulzusodat, és ha szükséges, pihenj le – ez gyerekekkel is jó móka, de
leginkább az útvonalak pont nekik való hossza miatt érdemes velük
kipróbálni.
További információ: https://kekesteto.hu/
Tata, Öreg-tó

A tatai Öreg-tó körbesétálása babakocsival sem okoz nehézséget.
Közben figyeljétek meg a vonuló vadkacsákat, vadludakat, akiknek a tó
télen is átmeneti menedékül szolgál. A kirándulás jó egy-másfél órás
program, plusz még annyi, amennyit a gyerekek eltöltenek a játszótéren
vagy a tóparton lévő vár romjain ugrálva.
Nagyobb gyerekekkel érdemes a vár kiállításait is meglátogatni, utána
pedig beülni valamelyik környékbeli cukrászdába vagy pizzériába.
Abaligeti Cseppkőbarlang
A Mecsekben található Abaligeti Cseppkőbarlangban óránként indulnak a
túrák. Hossza 466 méter, óvodás kortól könnyen bejárható, csak arra
hívd fel a gyerekek figyelmét, hogy semmiképp ne nyúljanak a védett
cseppkövekhez.
A barlangban télen-nyáron 10-13 fok közötti a hőmérséklet, úgyhogy különösen ajánlható esős, hűvös időben.
További információ: https://orfu.hu/termeszetesen/abaligeti-cseppkobarlang/
Lillafüred
A Miskolchoz tartozó Lillafüred igazi gyerekparadicsom: található itt
kisvasút, libegő, barlang és csónakázótó is. Sétáljatok a hangulatos
kis utakon, gyönyörködjetek kívülről a Kastélyszállóban, és csodáljátok
meg a vízesést, amely mellett József Attila az Óda című költeményét
írta.
Dobogókő
Dobogókő számos túraútvonal kiinduló- vagy végpontja: itt található a
Turul-körút, a Zsivány-sziklák, ezen halad keresztül a Mária út és a
Magyar Zarándokút. Tízévesnél idősebb gyerekkel mindenképpen keressétek
fel a Rám-szakadékot, amit kizárólag alulról felfelé, Dömöstől Dobogókő
irányába szabad megmászni.
Ha megéheztetek, üljetek be valamelyik helyi étterembe, ahol bográcsban főtt finomságok közül is válogathattok.

A kiscsoport első pár hete nem
könnyű időszak sem a szülő, sem a gyermek számára. Az óvodapedagógusok
szerint sokat tehetünk mi magunk is azért, hogy a háromévesünk hamar
megbarátkozzon az új környezettel, és elfogadja anya és apa hiányát.
Mit szabad, és mit nem?
Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, neki a beszokás sokkal nehezebb lesz.
– Fontosak a szabályok, hiszen ezek a gyermekek testi- és lelki épségét szolgálják – kezdi Pintér Edit, a Szigetszentmiklósi Csicsergő Óvoda óvónénije. – Kiscsoportban az otthonról hozott szabályok a kiindulópontok, amikből aztán nagycsoportos korra eljutunk odáig, hogy akár saját szabályokat is alkothatnak egy-egy társasjáték során. Ha úgy érkezik az óvodába egy kicsi, hogy otthon semmi szabály nincs, mert mindent megengedünk neki, akkor annak a gyermeknek a beszokás is sokkal nehezebb lesz. Ha otthonról nem hozott olyan szabályrendszert, ami segíthetne neki eligazodni az új terepen, akkor nincs miből gazdálkodnia, folyamatosan falakba ütközik, és minden egyszerre zúdul a kisgyermekre.
Legyen napirend!
– Nem kell percre pontosan az óvoda rendjét követni, de legyen rendszeresség a kicsi életében! A legfontosabb, hogy a pihenésnek legyen egy kialakult rendje. Délutáni alvás nélkül teljesen szétesik a nap végére a hároméves, mivel az oviban rengeteg új inger és zajhatás éri őt. Sokat segíthetünk a kicsinek, ha otthon kialakítunk egyfajta sorrendbeliséget, ami ismerős lesz számára az óvodában is. Ebéd után már ne legyen játék! Késmosás, fogmosás után következzen a mese, aztán az alvás.
Az ovis „mantra”
megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya
– A sorrendbeliség, és az időrendbeliség azért is nagyon fontos, mert a kisgyermeknek ez ad biztonságot. Ez által fogja megtanulni azt is, mikor érkezik érte anya vagy apa, hogy mennyit kell majd rájuk várni az óvodában. Kiscsoportban ez a mantránk: megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya. Célszerű, ha ezt az öt napirendi pontot a szülő is minden alkalommal elmondja a kiscsoportosnak úton az ovi felé. Ha mindez rögzül a kicsi fejében, és azt látja, hogy napról-napra így is történik, akkor biztonságban érzi majd magát.
Szoktassuk önállóságra a kicsit!

– Nem kell egy háromévesnek teljesen egyedül felöltöznie, de próbálkozzon! Válasszunk egyszerűen fel- és levehető ruhadarabokat. A külcsíny helyett a praktikumot és a kényelmet helyezzük előtérbe! Megkötős cipő helyett könnyen felvehető tépőzáras lábbelit vigyünk az óvodába. A kicsinek ezáltal sikerélménye lesz, másrészt nem kell megvárnia, míg a dadus néni őt is felöltözteti. Az óvodában a gyerekek önállóan járnak mosdóba, ezért érdemes a gyermeket otthon is arra szoktatni, hogy önállóan végezze a dolgát. Sajnos nincs arra kapacitás, hogy mindenkit külön kikísérjünk, de természetesen ellenőrizzük, sikerült-e rendesen a tisztálkodás. A kisgyermek már 2 éves korától kaphat otthon feladatot, amit minden egyes alkalommal neki kell elvégeznie: terítésnél ő tegyen szalvétát az asztalra, vagy párosítsa ő a zoknikat. A lényeg, hogy felelősséget vállaljon valamiért.
Jó érzésekkel kezdje a beszoktatást!
Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást.
– Az óvónénivel és az óvodával soha ne fenyegessük a beszoktatásra váró gyereket: ne mondjuk olyat, hogy „Na, majd megbüntetnek, ha ezt csinálod ott is!”, vagy „Mit szól majd az óvónéni, ha nem eszel szépen?” Mondjuk el helyette azt, milyen sokat játszhat majd, mennyire fogják szeretni őt, milyen érdekes meséket olvasnak majd neki lefekvés előtt. Érjük el, hogy a kicsi várakozással telve, jó érzésekkel kezdje a beszoktatást. Az is lényeges, hogy a szülő is partnerként tekintsen az óvodapedagógusra, és bízzon benne, hogy gyermeke jó helyen, szeretetteljes környezetben tölti a napját. Előfordul, hogy feszültség támad a szülő és az óvónő között, hiszen különböző emberek vagyunk. Azonban ne a gyermek előtt adjunk hangot a nemtetszésünknek, hanem keressünk lehetőséget a vitás helyzet négyszemközti tisztázására.
Csak nyugodtan!

– Nálunk anyás beszoktatás van, és így a gyermek lépésről lépésre, általában 2 hét alatt beszokik. Ha ennél tovább elhúzódik, akkor annak a hátterében az áll, hogy az édesanya még nehezen engedi el a gyermekét. A gyermek érzi ezt a feszültséget, így nehezebb lesz az elválás. Fontos, hogy a gyermek és a szülő között egészséges kötődés és bizalom legyen. Ha mindez adott, akkor eredményes lesz a fokozatos beszoktatás: először csak 1 óra, aztán az egész délelőtt, aztán ott is ebédel, majd ott is alszik. A gyermek ebből azt érzi, hogy „Anya azt mondta, játszom egy kicsit és itt lesz, ebédelek, és értem jön, felébredek, és megyünk együtt haza. Akkor megbízom a helyben is, hiszen anya itt hagyott, és értem is jött, amikorra ígérte”. Nem jó sem a kisgyermeknek, sem a szülőnek, ha túl hosszúra nyúlik a reggeli búcsúzkodás. Az sem jó, ha folyton visszaszaladunk még egy ölelésre. Az a tapasztalatom, hogy amikor beveszem a síró gyermeket az édesanyától, egy picit még sírdogál az ölemben, aztán gyorsan a sok érdekes újdonságra terelődik a figyelme.
Kapjon elég figyelmet otthon!
A hároméves kisgyermeknek megterhelő hosszú órákat távol lenni attól a személytől, akivel az egész napját együtt töltötte az óvoda előtt.
– Sokat tehetünk a könnyebb elválásért azzal, ha nyugodtan telik a reggeli készülődés, a gyermek kipihent, és mi sem vagyunk feszültek. Ne sürgessük, ne hajtsuk a kicsit! A nyugodt lelkiállapot már jó alapul szolgál a reggeli búcsúzkodáshoz is. A hároméves kisgyermeknek megterhelő hosszú órákat távol lenni attól a személytől, akivel az egész napját együtt töltötte az óvoda előtt. Igyekezzünk sok-sok figyelemmel és játékkal, ne pedig különböző programokkal bepótolni a külön töltött órákat! Kérdezzük őt arról, kivel játszott, mit játszottak? Mi tetszett neki a legjobban az óvodában? Volt-e valami, ami elszomorította? Gyermekünk ezáltal megkapja azt az odafigyelést és szeretetet, amire szüksége van, így szépen egyensúlyba kerül minden a kis életében, amiben már jelentőst részt képvisel az óvoda is.

Munkából rohansz a gyerekért az oviba, bölcsibe, valami közös program, aztán irány haza, vacsorakészítés, fürdetés és egy hullafáradt jóéjtpuszi… Ja, a mese kimaradt! De már nincs erőd mesélni, inkább bekapcsolod a tévében az esti mesét, vagy berakod a gyerkőc kedvenc DVD-jét. Pedig ha a közös képernyőnézés helyett inkább a gyerekszoba meghitt félhomályában duruzsolnál neki saját magad egy mesét, sokkal többet tennél a lurkódért, mint ahogy korábban gondoltad volna.
Személyiségkibontakoztató
A mesélés sok szempontból hasznos dolog. Egyfelől jó alkalom arra, hogy tartalmas és nyugodt időt tölts gyermekeddel, hiszen az örömteli közös élmény alapja, hogy senki sem siet, és harmonikus meghitt hangulatban zajlik a mesélés. Másfelől a mese megtanítja a gyereket odafigyelni a történetre. Akaratlanul is követnie kell a mesefolyamot, és ez a mechanizmus hatással lesz a későbbi szövegértésére és a szókincsére is. A gazdag szókincs segíti majd a személyisége kibontakoztatásában. Minél jobban ki tudja magát fejezni a gyerek, annál könnyebben alakítja ki saját énjét. Ha sokat olvasol a gyermekednek, azzal játékosan tudod bővíteni a szókincsét. A választékosság, a melléknevek használata, a gyermek elméjét csiszolja, a beszédképességét gazdagítja, amelynek segítségével nemcsak a külvilágot, hanem saját belső világát is leírhatja.
Fantázianövelő
Az élőszavas mesélés egyik előnye, hogy a gyereknek lehetősége van feldolgozni a hallottakat, rákérdezni a mesében történtekre. A mesét hallgatva saját fantáziájára van bízva, hogyan képzeli el a történetet. Belső képeket alkot, és ezzel fejleszti a kreativitását. Ez azért fontos, mert ettől a gondolkodása rugalmasabb lesz, és képes lesz gyorsabban megoldani problémás helyzeteket. A mesét hallgató gyermek képzelete fantasztikus módon dolgozik: képeket alkot, értelmez, továbbszövi a szálakat, nem úgy viszont a rajzfilm-, tévénézés közben, amikor a gyerek folyamatosan, és gyorsan kapja az új meg új képeket, ingereket, anélkül hogy megtörténjen élményeinek a belső feldolgozása. Ez a gyerekek többségénél nyugtalanságot, agresszivitást vált ki.
Iskola-előkészítő
A legjobb, ha fejből mesélsz a gyermekednek, mert így tudsz figyelni a reakcióira. Látod, ha nagyon tetszik neki valamelyik rész, esetleg megijed, vagy nem ért valamit. Engedd szabadjára a fantáziádat, minél képszerűbben írsz le egy jelenetet, annál jobb! Próbálj meg minél több érzékszervre hatni, melléknevekkel hangokat, ízeket, illatokat is előhívni. A mese története alapulhat a gyermek egy napján, egy közös nyaraláson, vagy a barátokon. Persze, ha fáradt vagy, és azt érzed, hogy üres a fejed, az sem gond, ha előveszel egy mesekönyvet, és abból olvasol. Nagy valószínűséggel azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét kisgyermekként, és lehetőségük van megismerkedni a könyvekkel, könnyebben tanulnak majd meg olvasni iskolás korukban. És ne feledd Albert Einstein is azt mondta: “Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik meséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több mesét.”

Április 21 minden évben a Magyar Bölcsődék napja.
Sike Zsuzsanna: Hogyan teremtette a Jóisten a kisgyermeknevelőt?:
Amikor a Jóisten a kisgyermeknevelőt teremtette, már hatodik napja túlórázott. Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta:
- Uram, már olyan régóta dolgozik ezen a figurán!
- Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból. Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölében egyszerre 10 gyerek kapjon helyet, és mégis elférjen egy bölcsődei kisszéken. A háta olyan széles legyen, hogy miden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előre hajtott tartásba tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell legyen!
Az Angyal megcsóválta a fejét és azt mondta:
-"Hat pár kéz az nem fog menni!"
- A hat pár kéz az nem okoz fejtörést,- válaszolta az Úr - de a három szempár, amellyel egy kisgyermeknevelőnek rendelkeznie kell, az annál inkább!
-Ezek mind az alapmodellhez tartoznak? - kérdezte az angyal.
A Jóisten bólintott.
- Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? -pedig már rég tudja, hogy mi történt. Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla. Természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyermekekre, de közben azt mondja: megértelek, és így is nagyon szeretlek!
- Ó Uram! -mondta az angyal és gyengéden megérinti a karját, - menjen aludni majd holnap folytatja!
- Nem tehetem közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy kétévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy meg tudjon győzni egy két és fél évest arról, hogy a gyurma nem ehető, hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrugdosására...
Az angyal körbejárta a kisgyermeknevelő modellt.
- Túl lágy! - sóhajtotta.
- De jó szívós! - mondta az Úr határozottan. Te nem is hiszed,hogy egy kisgyermeknevelő mennyit kibír és mennyit teljesít!
- És gondolkozni tud? Kérdezte az angyal.
- Nem csak gondolkozni, hanem döntéseket hozni, és kompromisszumokat kötni is képes! - mondta az Úr, - és felejteni...
Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát:
- Itt egy vízfolt van - mondta. Megmondom Önnek, hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba!
- Ez nem vízfolt hanem könnycsepp.
- Az meg minek?
- A könnyei hullanak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat, vagy elhatározottságot érez.
-Ön egy zseni Uram! - monda az angyal.
A Jóisten távolba révedő tekintettel csak annyit felelt: -" A könnyek? Az rajta a túlfolyó..."